Bizonyára létezik még rengeteg irány, út és mód, metódus, megközelítés és módszer, tapasztalat vagy tudom is én mi. Most kettőt biztosan kiemelnék, amelyeket mindig is szívesen állítottam szembe.
Van, amelyik azt vallja, hogy helyzet-gyakorlat, átélés, lélektan, jelenet. Ezeket tekinti alapnak, amikor a színész munkájáról beszél. Engem viszont mindig sokkal jobban lázba ejtett egy másik út, a versmondás felől való közelítés. Amikor az üres tér és a beszélő viszonya a kiindulás.
Míg az előző, tehát a helyzetgyakorlatok esetében általában a döntő kérdés, hogy a gondolat van előbb vagy a tett, addig a másik esetben ezt a megoldhatatlan dilemmát átvágja egy harmadik: a szó.
Tehát azt mondom, a szó van először és a többi következmény.
Ezért is gondoltam erre a történetre, meg ezért eleve Shakespeare, mivel őnála ez biztosan kell, hogy működjön. Elég, ha csak a drámák színpadára a Globe-ra (ó, milyen szerény..) gondolok.
Ezzel nyilván nem mondtam semmi újat. És egyáltalán nem célom, hogy bármi olyat megtaláljak, ami nincs, vagy még nem volt. Ott hever a lábunk előtt minden, csak föl kell emelni. Tehát, talán nem túl merész a következtetés, hogy ha valamit nem látok, akkor az nem azt jelenti, hogy nincs, csak azt, hogy én nem látom...
(Hűha)
Szóval: szó, szó, szó..
De mi a veleje?
Kinek a veleje?
Van, amelyik azt vallja, hogy helyzet-gyakorlat, átélés, lélektan, jelenet. Ezeket tekinti alapnak, amikor a színész munkájáról beszél. Engem viszont mindig sokkal jobban lázba ejtett egy másik út, a versmondás felől való közelítés. Amikor az üres tér és a beszélő viszonya a kiindulás.
Míg az előző, tehát a helyzetgyakorlatok esetében általában a döntő kérdés, hogy a gondolat van előbb vagy a tett, addig a másik esetben ezt a megoldhatatlan dilemmát átvágja egy harmadik: a szó.
Tehát azt mondom, a szó van először és a többi következmény.
Ezért is gondoltam erre a történetre, meg ezért eleve Shakespeare, mivel őnála ez biztosan kell, hogy működjön. Elég, ha csak a drámák színpadára a Globe-ra (ó, milyen szerény..) gondolok.
Ezzel nyilván nem mondtam semmi újat. És egyáltalán nem célom, hogy bármi olyat megtaláljak, ami nincs, vagy még nem volt. Ott hever a lábunk előtt minden, csak föl kell emelni. Tehát, talán nem túl merész a következtetés, hogy ha valamit nem látok, akkor az nem azt jelenti, hogy nincs, csak azt, hogy én nem látom...
(Hűha)
Szóval: szó, szó, szó..
De mi a veleje?
Kinek a veleje?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése